Nguyen Thanh Hien 1994. március 6-án született vietnami származású magyar énekesnő.
 Énekesnői karrierjét már 6 éves korában elkezdte megalapozni, abban az időben voltak az első nyilvános fellépési is, nem kevés sikerrel! Kiskorától kezdve tanul hegedűn és zongorán játszani, emellett természetesen énekel. Saját bevallása szerint a zene áll a legelső helyen az életében. Kedvenc zenei stílusa a R&B és az EastCoast Hip-Hop. Kedvencei Beyoncé, Rihanna, Ciara valamint Christina Aguilera.
Szabadidejében Hip-Hop-ot táncol, ügyesen fotózik!! (nem modellkedik, csak saját magáról készít képeket, és azokat PS CS3-ban megszerkeszti) és a batátaival tölti el az időt. Kiskorában a fővárosban élt, majd Sopronba költöztek, azonban 2009. nyarán újra Budapestre mentek lakni, a sok felkérés miatt. Nagyon szereti az állatokat, több cicája és egy kutyusa is van.
A TV2 Megasztár4. című műsorában tűnt fel a 14 éves lány, aki vietnámi szülők gyermeke. Hien sikeresen bejutott az első 10-be. De az 5. döntőben legkevesebb szavazatot Hien, Bencsik Tamara és Tóth Lüszi kapta, melynek révén a három versenyző sorsáról ismét a nézőknek kellett dönteni. Végül Lüszi megmenekült a zsűri elől, nem úgy mint Hien és Tamara. A zsűri végül úgy döntött, hogy Nguyen Thanh Hien hagyja el a szombat esti Megasztárt. Hien karrierje a tehetségkutató után nem ért véget, számos felkérést kapott, végül a Tom-Tom Records-nál szerződtetett. TTR-al elkészítette szóló albumát, mely 2009. őszén került a boltokba. Az első klip még szintén 2009 nyarán jött ki, ami a Túl szép című számhoz készült.
forrás: wikipédia, plusz saját szöveg
copyright (c) my-hien |
AJÁNLOM AZ OLDALT
Énekesnői karrierjét már 6 éves korában elkezdte megalapozni, abban az időben voltak az első nyilvános fellépési is, nem kevés sikerrel! Kiskorától kezdve tanul hegedűn és zongorán játszani, emellett természetesen énekel. Saját bevallása szerint a zene áll a legelső helyen az életében. Kedvenc zenei stílusa a R&B és az EastCoast Hip-Hop. Kedvencei Beyoncé, Rihanna, Ciara valamint Christina Aguilera.
